So... I am here. I forget when the orientation week starts, but I remember it start on tuesday. I will know it tomorrow morning, because I am goint to go to the university. Mrs. Butorova (who works with the exchange students) will knows the date. So that"s it. 

I could feel that I live in Nitra for five months. But... I don't know.

*Scroll down for english, please.*

2018 őszén egy hirtelen, teljesen spontán ötlettől vezérelve jelentkeztem erasmus+ programra az egyetemen, ahol tanulok. Ez egy cserediák programféleség lényegében, amelynek lényege, hogy egy féléven át az általad választott egyetemen tanulsz KÜLFÖLDÖN, azt, amit szeretnél - egészen addig, amíg a választott tárgyaid kapcsolódnak a tanulmányaidhoz. 

Ez egy nagyon rövid procedúrának tűnt - meg kell írni egy motivációs levelet, le kell adni mit szeretnél tanulni, csatolni kell egy angol nyelvű önéletrajzot. Semmi olyan dolog, amit negyedéves egyetemistaként ne lehetne egyszerűen és könnyedén megoldani. De még korábban sem.

Az én helyzetem milyen is? Magyar nyelv és irodalom, illetve történelem és állampolgári ismeretek szakon tanulok az osztatlan tanárképzésben. Eddig sajnos nem fordítottam elég nagy figyelmet a nyelvtudásomra az idegen nyelvek terén. Szégyellni való, vagy sem, nem tudom eldönteni. De éppen ezért nagyon örültem, hogy találtam egy helyet, ahol a magyar nyelvről, magyar nyelven folyik felsőfokú oktatás - és úgy hittem, hogy idegen nyelvtudásra nem igazán van szükség - a karon a legtöbben úgy is tudnak magyarul, az a minimális angol tudás (A2-B1 szintű), ami megvan elég lesz az életben maradáshoz. 

Ezt hittem. Az első 24 órán már túl vagyok, és most már nem gondolom, hogy elég. Azt gondolom, ez kevés. Tehát életbe lép a "megszoksz vagy megszöksz" elve. 

Egyik részem kimondhatatlanul örül, hogy Nyitrán vagyok, és biztos önmagában - hogy szeret itt lenni, hogy teljesíteni tud minden feladatot, amit rá fognak kiszabni és amit már kiszabtak rá. A másik részem pedig egészen Budapestig szaladna a vastag zoknijában, hogy bebújva a takaró alá otthon, zokogjon. Zokognék az angol-szlovák adminisztráción, a nehézségeken, azon, hogy mindez kívül esik a komfortzónámon.

So... what Can I do with myself in Nitra? I am living here and -I hope- feel like home within a little time or just give everything up and go to home?

In autumn of 2018 I had a vision: I will travel to Nitra and learn hungarian grammar and literature on UKF. I apply for erasmus+ program and now I am living in Nitra. This is a program for students, who want to try themselves in another university in another country + most of the time another language milieu. This one is not me - my foreign language skills are not so strong to try it. And... I have even tried it.

So I am here.

There are a lot of problems and I haven't got any ideas how can absolve them - language problems with english and slovak (more then I ever thought); administration things etc. 

I was very happy when I find Nitra &UKF, but now... I might run until Budapest, until home and crying under my blanket. It should be very cozy within my comfort zone. ;)

So... I hope I can close a successing and a really gladsome semester in June.

Everywhere are shadow and shine too.

xXx, 

Nika